A gerincvelő sérülés rehabilitációja 1
Sok éves kutatások és a mai technológia lehetővé tette, hogy szinte határok nélkül informálódjunk a minket érintő, fontos vagy érdekes kérdéskörökben. Mikor egy, az életünket megváltoztató új helyzettel találjuk magunkat szemben, a létező összes információt megpróbáljuk felkutatni. A szinte korlátlan tudásanyag, mely néhol túl felszínes, viszont egyes esetekben már túlságosan komplikált, sokszor csak pont az általunk feltett kérdésekre nem adja meg a választ. A következő cikksorozat azzal a céllal íródott, hogy egy érthető és átfogó betekintést adjon a gerincvelő sérülést követő rehabilitációba, kezdve az alapokkal.
A gerincvelő anatómiája és funkciója
A gerincvelő a központi idegrendszerünket alkotja az aggyal közösen. A gerincoszlop magába foglalja a gerincvelőt, ezáltal védi mozgásunk, illetve érzékelésünk meghatározó, alapvető szervét. Az agy és a gerincvelő komplex interakciója teszi lehetővé, hogy a testünkből, illetve a környezetünkből kapott információkat érzetekként definiáljuk és azokra reagáljunk, mint például a tapintás, a hő érzékelése vagy a fájdalom érzékelése. Akár az imént említett érzésekre reagálunk, vagy egy jól megfontolt mozgást szeretnénk kivitelezni, szükségünk van az agy parancsainak továbbítására. Ezek a „motoros” parancsok teszik lehetővé a napi szintű funkcionális mozgásunkat, mint pl.: a járást, felállást, fogást. Továbbá a két irányú információ továbbításán kívül a gerincvelő autonóm feladatok ellátására is képes, mint például a légzés, izzadás vagy a hólyag szabályozása. Bár a csigolyák jól védik ezen kritikusan fontos szervét az embernek, külső traumatikus erőhatás a csigolyaoszlopra indirekt sérülést okozhat a gerincvelőben. Továbbá műtéti komplikációk is vezethetnek a szerv sérüléséhez. Egyes esetekben direkt trauma is érheti az idegeket pl.: szúrt sérülés esetén. Specifikus szerzett, illetve veleszületett betegségek is okozhatnak gerincvelő érintettségből kiinduló, de rehabilitálható funkciókieséseket.
Az érintett funkciók kiesése a sérülés két fontos karakterisztikájától függ. A sérülés helyétől, illetve a gerincvelő érintettségétől. Amennyiben a gerincvelő egésze elszakad, az érintett szegmenstől lefelé a teljes motoros funkció és a teljes érző funkció egyaránt kiesik. A részleges sérülések esetén akár egyes mozgások, illetve/vagy érzések is megmaradhatnak. A nemzetközileg használt „ASIA Impairment Scale” kategóriái alapján kerül a diagnózis megállapításra. A pontos diagnózis a gerincvelőt ért sokkot követően regisztrálható, az ezt befolyásoló időtartam 1-4 napig tart.
| Kategória | Karakterisztika |
| ASIA A | teljes bénulás és teljes érzészavar |
| ASIA B | teljes bénulás és részleges érzés |
| ASIA C | részleges sérülés és 50% alatti mozgásfunkció érték |
| ASIA D | részleges sérülés és 50% felett mozgásfunkció érték |
| ASIA E | Normális |
Az akut rehabilitációs szakasz a kórházba való bekerüléstől számítható. A cél a szervezet, illetve az idegrendszer stabilizálása. A műtéti beavatkozásokkal párhuzamosan gyógyszeres kezelésekkel érhető el a stabilitás.
Erről bővebben angolul itt találnak információt
A klasszikus értelemben vett rehabilitáció a műtéti beavatkozást követően kezdődhet meg. Figyelembe véve, hogy általánosan 6-12 hétig a páciensek ágyhoz kötöttek, ilyenkor rendkívüli szerepet kap a rendszeres passzív kimozgatás, mely segíti az ízületi kontraktúrák megelőzését, elősegíti a funkcionális kapacitás megőrzését és fokozza a vérkeringést, ezáltal megakadályozva a felfekvéses sebek kialakulását. Továbbá a vállak mind passzív, illetve aktív asszisztált terápiája kiemelt fontosságú a sérülés helyétől függően, ezzel is elősegítve az általánosan jelentkező fájdalom csökkenését, továbbá preventív célzattal: a mozgástartomány beszűkülés megelőzése érdekében. Amennyiben a sérülés karakterisztikája engedi, az ágyban végzett izometrikus vagy aktív asszisztált törzs gyakorlatok jelentősen hozzájárulnak a légzőszervrendszeri komplikációk csökkentéséhez, illetve az izomerő növeléséhez. Amint a beteg állapota engedi, a rehabilitáció már aktív részvétellel folytatódik.
A várható fejlődést a fent említett sérülési karakterisztika mellett a rehabilitáció határozza meg. Az elmúlt 15 év technikai újításai nagyban hozzájárulnak, hogy ma már jelentős életminőségbeli javulást érhetnek el az érintettek a megfelelő ellátás mellett. A cél mindig a lehető legmagasabb fejlődési potenciál kiaknázása, viszont a megalapozott programok a reális, elérhető alap célkitűzéssel kell, hogy kezdődjenek. Az alábbi táblázat ezeket a célokat foglalja össze az érintett szegmensekre lebontva:
Az intenzív, jól felépített mozgásfejlesztés a legújabb eszközök bevonásával bizonyítottan új szintre emelte a gerincvelő sérülések prognózisát. Egy megalapozottan felépített rehabilitációs program lehetővé teszi, hogy az érintettek sikeresen kerüljenek vissza a mindennapi élet körforgásába. A következő cikkben a jelenleg rendelkezésünkre álló terápiás lehetőségek tükrében a „szubakut” rehabilitáció főbb céljait, eszközeit és stratégiáit ismerhetik meg.
