A beszéd az élővilágban egyedülálló emberi képesség, melynek alapvető vonása, hogy kreatív jellegű. A kreativitás azt jelenti, hogy a szabályok megértése után individuális közlésekre vagyunk képesek. A beszéd és a nyelv fogalmai a gyakorlatban és a kifejezésekben is kevésbé elhatárolható. A beszéd az artikuláció mechanikus folyamata. A nyelv a szóbeli szimbólumok közlésének és megértésének képességét foglalja magában.
A beszédképességet a fázia szóval jelölik, a beszédzavarok jelentős része az afáziák csoportjába tartozik.
Az afázia összefoglaló elnevezése mindazon beszédzavarnak, amely a beszédközpontok és összeköttetéseik károsodása miatt bekövetkező, a beszédtanulás befejezése után szerzett beszédzavar. Az ideggyógyászatban az afáziát tünettani és lokalizációs szempontok szerint tárgyaljuk, mint a nyelvi szimbólumok használatának (képzés és megértés) és kimondásának individuális zavarát. (Szirmai Imre, 2011)
Fontos az afáziát elkülöníteni a dysarthriától, amely a beszédhangképzés, az artikuláció, a kiejtés és a prozódia zavara.
Az afázia kialakulásával zavar támadhat:
• az expresszív beszédben, ugyanakkor az artikulációs mozgások megvalósításának kvalitatása többnyire megmaradt,
• a beszédmegértésben, a tárgyak, illetve személyek neveinek megtartásában, holott a dolgok jelentése és lényege ismert maradt,
• a képek jelentésének megragadásában,
• a megfelelő szó megtalálásában,
• az írott nyelv területén az olvasás és írás véghezvitelében,
• a számolási készségekben.
Ritkán fordul elő a beszédfunkció teljes elvesztése.
Jellemző tünetek a kifejező beszédben:
• Megváltozhat a szóbeli kifejezés ritmusa, a sérült beszéde lassúbbá, vagy gyorsabbá válik.
• Súlyos formában beszédképtelenség észlelhető, beszédkiesés léphet fel.
• A beteg csak sztereotípiákat képes ismételgetni (ez lehet egy megmaradó nyelvi elem, vagy egy újratanult kifejezés is).
• Bizonyos automatikussá vált verbális formák megőrződhetnek (pl.: a hét napjai).
• Legtöbb esetben a megnevezés okoz problémát, szótalálási nehézség (anómia) léphet fel ( a nyelve hegyén van, de nem tudja kimondani).
• A sérült parafáziákat (szótorzulás) alkalmaz, melyek lehetnek; literális- betűkihagyások, felcserélések egy szóban: asztal-esztol, szombat-tombat, verbális- hangalakilag hasonló, de tartalmilag más szó: pulyka-hurka, szemantikus- jelentésben közelálló szóval való felcserélés: villa-kés, fotel-szék.
• A sérült a nyelvtani szabályokat mellőzve beszél, a szintaktikai struktúrákat helytelenül használja.
• Sokszor nonverbálisan, gesztusokkal, mimikával utal a keresett szóra.
• Kevésbé súlyos zavar esetén körülírja a szót (funkciót mond), pl.: szék-amiben ülsz. (Gábor Kiss Andrea)
Az afázia fajtái
Az afáziák szindrómáknak tekinthetők, melyekben különféle zavarok és tünetek léphetnek fel egyidejűleg. Az egyes típusok kategorizálása azért nehéz, mert nem mindig élesek a közöttük levő eltérések. Kézenfekvőnek látszik a vezető tünet alapján, illetve az agyi beszédközpontok szerinti elkülönüléssel motoros és szenzoros afáziatípusról beszélni. A tapasztalat azonban ennél sokkal bonyolultabb eseteket mutat.
Az eltérő afáziaformák megkülönböztetéséhez vezetett az a tény, hogy a beszéd, a megértés, az olvasás és az írás eltérő mértékben és súlyossági fokban sérülhetnek. Ezekért a különböző afáziaformákért más-más agykérgi területek felelősek.
Napjainkban a legelterjedtebb tipológia szerint a beszéd folyamatossága szerint két nagy csoport különíthető el, melyekben a beszédmegértés és a beszédismétlési készség szerint tovább osztályozhatók a zavarok: fluens (folyamatos), vagy nonfluens (nem folyamatos).
A fluens beszédre a normális, vagy annál gyorsabb beszédsebesség, enyhébben nehezített beszédképzés, megőrzött beszéddallam és hangsúly, tartalmas szavak hiánya, parafáziák, neologizmusok és megtartott nyelvtani struktúra jellemző.
A nonfluens beszédet alacsony beszédsebesség, a beszédképzés nehezítettsége, a beszéddallam és beszédhangsúly károsodása és a nyelvtani szerkezetek mellőzése jellemzi. A beteg beszéde izolált szavakból (főként egy-két tartalmas szó) áll.
