A cerebral paresis– jelentése agyi bénulás- azon idegrendszeri sérülést követő állapot, melyeknek mozgásfogyatékosság a fő tünete. Nem progrediáló, tehát a tünetek súlyosbodhatnak, de maga a központi idegrendszeri károsodás nem romlik. Jellemzően a fejlődés korai időszakában következik be, lehet prenatális, azaz az anyaméhben, perinatális, tehát a szülés közben, illetve postnatális, a születés után közvetlenül bekövetkezett, oxigénhiányos, vagy vérzéses agyi trauma.
Az idegrendszert ért sérülés végleges, ennek ellenére az agy plaszticitása (formálhatósága, tanulékonysága) lehetőséget ad arra, hogy megfelelően kialakított komplex fejlesztéssel a sérült funkciók javíthatóak, helyreállíthatóak legyenek, illetve bizonyos kiesett funkciók irányítását, más agyterületek vegyenek át. A korai felismerés és rehabilitáció döntő lehet a gyermek életminőségének alakulása szempontjából. Magyarországon sokféle terápiás lehetőség áll rendelkezésre, egyénre szabottan, az adott sérülés típusának és súlyosságának megfelelően.
Rehabilitáció, mint fogalom
A rehabilitáció több, különböző területhez is kapcsolható, azonban minden esetben, komplex módon szemlélendő.
Delisa-Currie-Martin (1998) szerint: a rehabilitáció az a folyamat, melyben hozzásegítik az adott személyt, hogy elérhesse teljes maximumát fizikai, lelki, szociális, szakmai, szakmán kívüli és oktatási vonatkozásokban, olyan módon, hogy az összhangban legyen az anatómiai és élettani károsodás természetével, a környezete adta korlátozottságokkal, a saját vágyaival és az életről alkotott elképzeléseivel.
A rehabilitációs folyamat nem a beteg testrészre, vagy testi funkcióra, hanem a családban és társadalomban élő egész emberre kíván hatni.
Az egészségügyi világszervezet definíciója szerint:
„Rehabilitáción azt a szervezett tevékenységet értjük, amelyet a társadalom biztosít a huzamosan, vagy véglegesen fogyatékos vagy rokkant embereknek, hogy megmaradt képességeikkel ismét elfoglalhassák helyüket a közösségben. A rehabilitáció orvosi, nevelési, foglalkoztatási és szociális intézkedések tervszerű, együttes és összehangolt, egyénre szabott alkalmazása, amelyben a rehabilitálandó személy tevőleges részvétele nélkülözhetetlen.
A rehabilitáció „az egészségügyi, mentálhigiénés, oktatási, képzési, átképzési foglalkoztatási, szociális rendszerekben megvalósuló folyamat, amelynek célja a fogyatékos személy képességeinek fejlesztése, a társadalmi életbe való részvételének szinten tartása, valamint önálló életvitelének elősegítése”.
Robotika által támogatott rehabilitáció
A robotikus technológia eddig nem látott precízióval segíti az idegrendszer tanulását, illetve használja ki annak formálhatóságát. Az agynak, illetve az idegrendszernek a formálhatóságát neuroplaszticitásnak nevezzük. Ennek eléréséhez nagyon fontos az élettani mozgásmintához lehető legközelebb eső mozgást magas ismétlésszámban végezni, változó környezeti hatásokat megvalósítani, illetve célorientált feladatokra bontani a rehabilitációt. Az intenzív robotikával megtámogatott neurorehabilitációs módszer döntő szerepet játszik az idegrendszer átszervezésének kedvező befolyásolásában, ezzel a betegek számára lehetőséget nyújtva a lehető legtöbb mozgásfunkció elsajátítására.
Idegrendszeri sérülteknél gyakran elveszett mozgásfunkció a járás képessége, amely mind egy gyermeknek, aki veleszületett, vagy szerzett idegrendszeri sérülésből fakadóan fejlődésében visszamaradott, mind a pácienst rehabilitáló szakembereknek rendkívüli kihívást jelent egy ilyen irányú terápia. A technológia lehetővé teszi a fokozatosan felépített és biztonságos mozgásfejlesztést. A számítógépes vezérlés lehetővé teszi, hogy az érintett szemény életkorának megfelelően kihívásokat, feladatokat kapjon, melyeken keresztül hosszútávon motiválja és feladathelyzetben tartja Őket, míg a terapeutának folyamatos visszacsatolást ad a terápiával kapcsolatban. Az eszközök többsége 2 éves kortól életük végéig alkalmazható.
Az egyéb fejlődési fázisoknak megfelelően nemcsak a járás rehabilitációja lehetséges a technológia által, hanem a finommotorikus képességek és a felső végtagok működésének javítása, továbbá a törzskontroll fejlesztése is elérhető központi idegrendszeri sérültek esetén.
A mozgás fejlődésével egyidejűleg a terápia pozitív hatással van az érintettek kognitív fejlődésére is. A mozgásalapú, játékosított visszacsatolás elősegíti az érintett személyek önálló döntéshozatalát, mindezt a lehető legnagyobb biztonság mellett.
A robotikus kezelések meghatározása mindig a kórképtől és a beteg panaszaitól függnek. A kezelési terv összeállítását megelőzi egy orvosi vizsgálat, illetve egy speciális gyógytornász vizsgálat. A terv összeállítását követően, kutatásokra alapozott ajánlások szerint folyik a kezelés. A robotikus terápia és általános gyógytorna, valamint a konduktív nevelés kombinációja vezet az elérhető legnagyobb mértékű javuláshoz. A kezelések hatására a beteg mozgásfunkciói, állóképessége, ezáltal életminősége egyértelműen javul.
„Csak azért, mert… mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk… ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek… egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott.” (Stephenie Meyer)
