Traumás agysérülés (TAS) és Rehabilitáció

Traumás agysérülés (TAS) a fej hirtelen ütődése, megütése által keletkezik, leggyakoribb okai autó- és motorbalesetek, sportérülések, zuhanások, esések.

A traumás agysérülés rohamok, különféle rendellenességek, krónikus fogyatékosság és elhalálozások egyik fő oka az egész világon. Az Európai Unióban ezek az agysérülések évente egymillió kórházi ellátást igényelnek, és óriási társadalmi, gazdasági és egészségügyi terhet jelentenek.

A legtöbb sérülés a 15–24 éves korosztályban fordul elő, ezek nagy része közúti balesethez kapcsolódik, de az 5 évnél fiatalabb és a 75 évesnél idősebb személyek esetében is nagyobb kockázattal kell számolni, ezeknél a korosztályoknál az esések gyakoriak. Számos tanulmány alátámasztja azt az elképzelést, hogy a férfiak sokkal nagyobb valószínűséggel szenvednek el TAS-t, mint nők.

A traumás agysérülések olyan fontos neurológiai funkciókban is zavart okozhatnak, mint a szervezet önszabályzási mechanizmusai, illetve a szociális viselkedés szabályzása; növeli emellett a viselkedési rendellenességek, a pszichiátriai morbiditás, valamint a hangulat, az észlelés, az emlékezet, a figyelem és a végrehajtó funkciók romlásának kockázatát. Ezek a TAS okozta funkcionális zavarok különféle rehabilitációs módszerekkel javíthatók.

Ezeknek a sérüléseknek mind rövid, mind hosszú távú hatása van az egészségre, ezt a TAS súlyossága befolyásolja. A sérülés mértéke nagyon széles skálán mozog, kezdve az agyrázkódástól, amely esetben az életmód csupán minimális mértékben változik meg, egészen a súlyos fizikai, érzelmi és pszichoszociális változásokig és / vagy tartós vegetatív állapotig, amelyek esetében a napi tevékenységek nagymértékben megváltoznak. A sérülések súlyossági kategóriái:

– Enyhe: a személy éber, szemei nyitva. A tünetek között szerepelhet zavartság, memóriavesztés, fejfájás, rövid eszméletvesztés.

– Mérsékelt: a személy levert, ingerre kinyitja szemeit. Eszméletvesztés 20 perctől 6 óráig. Vérzés, vagy az agy duzzanata álmosságot okozhat, de ébren tartható, ingerelhető állapotban van.

– Súlyos: a személy eszméletlen; a szemek ingerre sem reagálnak. Több mint 6 órán át tartó eszméletvesztés.

 

Rehabilitáció

Az esetszámok, illetve a sérülés következményei megkívánják a lehető legjobb, a páciens funkcionális fejlődését leginkább támogató beavatkozásokat, terápiákat. Szerencsére napjainkra- hála a technológiai fejlődésnek is- a rehabilitációs lehetőségek tárháza bővül, azonban további vizsgálatokra, kutatásokra van szükség ilyen sérülés utáni pácienseknél.

A TAS rehabilitáció a neurorehabilitáció egy specifikus része, és egyre inkább előtérbe kerül, hogy bármilyen mértékű sérülés esetén a legfontosabb a kezelések mihamarabbi elkezdése. Az agyi sérültek családjain nyugszik- különösen a súlyosan sérült fiatalok, és a vegetatív állapotban lévők esetében- a hosszú távú gondozás társadalmi és pénzügyi terheinek legnagyobb része.

A rehabilitáció folyamán változatos kezelési stratégiákat alkalmazhatunk, mely stratégiák feladata elsősorban azon tünetek kezelése, amelyek funkcionális korlátot jelentenek a közösségbe való visszatérésben és a függetlenség kialakításában.

Súlyos TAS esetén a rehabilitáció egész életen át tarthat. A rehabilitáció akut fázisában a kómából való ébredésre és a gyógyulás előmenetelére összpontosítunk. A fizioterápiás módszerek és különböző gyakorlatok, valamint a gyógyszeres kezelések a hosszú távú motoros és kognitív fejlődést célozzák meg és segítik elő. Kiemelkedően fontos a kontraktúrák megelőzése, hogy a mozgások, mozgássorok minél kevésbé legyenek korlátozva.

Enyhe TAS esetén a legtöbb beteg gyorsan felépül, de elengedhetetlen a többszöri vizsgálat, mivel a másodlagos sérülések következményei súlyosabbak lehetnek. Ezenkívül a rehabilitáció a meghúzódó tüneteket célozza meg, beleértve az alvászavart, a teljes térbeli hiányokat, a fejfájást és a kognitív rendellenességeket.

A technológia (robot)- asszisztált terápiák nagyon jó eredményeket mutatnak a rehabilitáció folyamán a traumás agysérültek esetében. Ezek az eszközök -kombinálva a hagyományos gyógytornával, konduktív foglalkozásokkal- nagymértékben elősegítik a páciens fejlődését, lehetővé teszik a mozgások, mozgásminták magas ismétlésszámban való végzését, méghozzá a lehető legprecízebben.

Ahogy az agysérültek populációjával kapcsolatos kutatások fejlődnek, a betegség lefolyásában hasonlóságokat találhatunk, amely megfigyelések elősegíthetik a terápiás beavatkozások precizitását, hogy még pontosabban tudjunk meghatározni és elérni célokat a kezelésben.

Az agysérülés olyan közegészségügyi probléma, amely folyamatos epidemiológiai tanulmányokat és komoly erőforrást igényel a sérülések következményeinek vizsgálatához, valamint korszerű orvosi lehetőségek és terápiák kereséséhez, kifejlesztéséhez.