Szerző: alecdean

Afázia  megjelenése  esetén  elsődleges  teendő:  meg  kell  határozni  az  afázia súlyosságát, típusát, lokalizálni kell a léziót, felmérni az afáziához kapcsolódó egyéb funkciók zavarát,  feltárni  a  rendelkezésre  álló  kognitív  és  perszonális  erőforrásokat,  a  rendelkezésre álló intézményi és családi, szociális kapacitást és már a terápia megkezdésének időszakában meg kell tervezni a rehabilitációt. (Bevezetés a neuropszichológiába, 2008)

Az afáziás betegnek a mindennapi élet legegyszerűbb dolgaival, a beszéddel, az írás- olvasás  tanulásával  újra  kell  kezdenie  az  életét.  Az  afázia  nem  a  szellem,  hanem  a  test sérülése, ami a legsúlyosabb esetekben a némaság börtönét jelenti a beteg számára.

Sok  afáziás  részesül  kórházi  kezelésben,  mely  legtöbbször  az  agykárosodás elszenvedése  után  történik.  A  kórházból  való  elbocsátást  követően  több  afáziás  további kezelésre szorul, ám nem mindig világos, kihez fordulhatnak segítségért. Fontos, hogy a beteg konzultáljon a kezelőorvosával a számára alkalmas lehetőségekről.

A  multidiszciplináris  team-ben  különböző  szakemberek  dolgoznak  együtt  a  beteg felépülésének  érdekében.  A  team  orvosokból,  pszichológusokból,  gyógytornászokból, beszédterapeutákból  és  konduktorokból  áll.  A  beteg  felépülésének  feltétele  a komplex fejlesztés.

Az afázia kezelése majdnem minden esetben beszédterapeuta segítségével történik. A legfontosabb itt is a komplex ellátásra való törekvés.  Fontos,  hogy  a  beteget  és  képességeit  jól  ismerve,  alaposan áttanulmányozva  egyéni  fejlesztési  terv készüljön.  Ha  a  fejlesztésben  elértünk  egy bizonyos  szintet,  ott  lehet  gondolkozni,  hogy  az  egyéni  fejlesztést  felválthatja  a  csoportos munka. A csoportban való rehabilitáció motiválóan hathat a betegre. Itt sorstársaival együtt küzdhet meg az akadályokkal.

A konduktív pedagógia szerepe az afáziások rehabilitációjában

A  konduktív  pedagógiát,  mint  rehabilitációs  módszert  Pető  András  professzor  nem csak gyermekeknél, hanem felnőtteknél is alkalmazta már a kezdetektől fogva.

 Konduktor által alkalmazott komplex program felépítése

• Faciális- mimikai feladatok kivitelezése.
• Mechanikus hangoztatás:  személyi  adatok,  tér  és  időbeliség  memorizálása, sorrendiség  gyakorlása:  évszakok  egymásutánisága,  hónapok,  napok  felsorolása, számsor  növekvő    csökkenő  elmondása  megadott  szempontok  alapján (egyesével, kettesével, tízesével stb.), memoriterek elmondása stb.
• Ritmusfejlesztés, akusztika  felismerése:  hallott  ritmus  visszakopogása,  hallott ritmus  visszamondása,  egyszerű  dalok  felismerése,  szótagoló  olvasás visszakopogással, ének mérőre koppintása, ének ritmizálása stb.
• Értelmi fejlesztés: képegyeztetés, szótagegyeztetés, szótagolás, szó-csoportosítás, mondatalkotás megadott  szavakból,  utánmondás/ismétlés,  diktálás,  másolás, történet  visszamondása,  számok  felismerése,  egyszerű  műveletek  számokkal, egyszerű  szöveges  feladatok,  egyszerű  cselekvések  sorrendiségének  felállítása, nyelvtani gyakorlatok, beszélgetés képekről.

A feladatok és a fejlesztő program összeállításában csak a szakember kreativitása szabhat határt. Íme  néhány  fontos  alapelv,  amelyek  a  konduktív  pedagógiában  használatosak afáziásokkal való kommunikáció esetén.

• A beszélgetés  megkezdése  előtt  meg  kell  ismerni  a  személy  anamnézisét,  a betegség lefolyásával  kapcsolatos hátteret,  az  afázia  típusát,  a  kísérőtüneteket, a járulékos  sérüléseket,  a  neurológiai  deficitet,  valamint  a  társbetegségeket,  mert ezek ismerete nélkül nem lehet eredményt elérni.
• A  mozgásos  cselekvés  és tevékenység  segíti a  beszéd megindulását.  A  program megvalósítása  során  célszerű  megoldás,  ha  összekapcsoljuk  az  egyes  hangok, szavak képzését egy-egy mozdulattal.
• Fontos a  pontos,  egyértelmű  instrukció  és  a  lassú  mozgás,  ami  segíti  a  beszéd megindulását.
• Kellő időt kell hagyni a társalgásra. Egy afáziással való társalgás rengeteg időt és türelmet igényel. Lehetőleg kényelmes körülmények közt érdemes megkísérelni a beszélgetést. Fontos a szemkontaktus folyamatos fenntartása.
• Mindig  lassan  beszéljünk.  Használjunk  rövid,  egyszerű  mondatokat  és hangsúlyozzuk a mondat leglényegesebb szavait.
• A beszélgetés  közben  célszerű  szemben  ülni  az  afáziással,  hogy  a szájmozgásunkból is tájékozódhasson.
• Fontos, hogy  az  artikuláció  pontos  legyen,  sőt  súlyosabb  esetben  kicsit hangsúlyosabb legyen az artikuláció.
• A ritmus jelentősége nagy. Segíthet, ha valamilyen ritmushoz kapcsoljuk a szavak kimondását, vagy olvasott szöveg felolvasását.
• Nehéz meggyőződni arról, hogy az afáziás mennyit értett meg a beszélgetésből. A válaszreakciók adhatják a legtöbb visszajelzést, ebből következtethetünk leginkább arra, hogy értett-e minket, de fontos az adott beteg leleteinek ismerete is.
• Ha úgy látjuk, hogy a társalgás nem működik, próbáljunk témát váltani és később térjünk vissza a korábbi témára. Ez eredményre vezethet.
• Hasznos és  célravezető  lehet,  ha  párhuzamosan  írásban  is  rögzítjük,  amiről beszélünk,  mert  elképzelhető,  hogy  az  olvasott  szöveg  segíti,  vagy  kiegészíti  a verbális  kommunikáció  megértését.  Az  írott  szöveg  emlékeztetőül  is  szolgál  az afáziás számára.
• Megoldást jelenthet, ha  többválasztásos  kérdéseket  teszünk fel, s  alternatívákból kell kiválasztania az afáziásnak a megfelelő választ.

 

Konduktorok által vezetett afázia program elérhető Budapesten, a STEPS Neurorehabilitációs Központban.

A beszéd az élővilágban egyedülálló emberi képesség, melynek alapvető vonása, hogy kreatív jellegű. A kreativitás azt jelenti, hogy a szabályok megértése után individuális közlésekre vagyunk képesek. A beszéd és a nyelv fogalmai a gyakorlatban és a kifejezésekben is kevésbé elhatárolható. A beszéd az artikuláció mechanikus folyamata. A nyelv a szóbeli szimbólumok közlésének és megértésének képességét foglalja magában.

A beszédképességet a fázia szóval jelölik, a beszédzavarok jelentős része az afáziák csoportjába tartozik.

Az afázia összefoglaló elnevezése mindazon beszédzavarnak, amely a beszédközpontok és összeköttetéseik károsodása miatt bekövetkező, a beszédtanulás befejezése után szerzett beszédzavar. Az ideggyógyászatban az afáziát tünettani és lokalizációs szempontok szerint tárgyaljuk, mint a nyelvi szimbólumok használatának (képzés és megértés) és kimondásának individuális zavarát. (Szirmai Imre, 2011)

Fontos az afáziát elkülöníteni a dysarthriától, amely a beszédhangképzés, az artikuláció, a kiejtés és a prozódia zavara.

Az afázia kialakulásával zavar támadhat:
• az expresszív beszédben, ugyanakkor az artikulációs mozgások megvalósításának kvalitatása többnyire megmaradt,
• a beszédmegértésben, a tárgyak, illetve személyek neveinek megtartásában, holott a dolgok jelentése és lényege ismert maradt,
• a képek jelentésének megragadásában,
• a megfelelő szó megtalálásában,
• az írott nyelv területén az olvasás és írás véghezvitelében,
• a számolási készségekben.

Ritkán fordul elő a beszédfunkció teljes elvesztése.
Jellemző tünetek a kifejező beszédben:
• Megváltozhat a szóbeli kifejezés ritmusa, a sérült beszéde lassúbbá, vagy gyorsabbá válik.
• Súlyos formában beszédképtelenség észlelhető, beszédkiesés léphet fel.
• A beteg csak sztereotípiákat képes ismételgetni (ez lehet egy megmaradó nyelvi elem, vagy egy újratanult kifejezés is).
• Bizonyos automatikussá vált verbális formák megőrződhetnek (pl.: a hét napjai).
• Legtöbb esetben a megnevezés okoz problémát, szótalálási nehézség (anómia) léphet fel ( a nyelve hegyén van, de nem tudja kimondani).
• A sérült parafáziákat (szótorzulás) alkalmaz, melyek lehetnek; literális- betűkihagyások, felcserélések egy szóban: asztal-esztol, szombat-tombat, verbális- hangalakilag hasonló, de tartalmilag más szó: pulyka-hurka, szemantikus- jelentésben közelálló szóval való felcserélés: villa-kés, fotel-szék.
• A sérült a nyelvtani szabályokat mellőzve beszél, a szintaktikai struktúrákat helytelenül használja.
• Sokszor nonverbálisan, gesztusokkal, mimikával utal a keresett szóra.
• Kevésbé súlyos zavar esetén körülírja a szót (funkciót mond), pl.: szék-amiben ülsz. (Gábor Kiss Andrea)

Az afázia fajtái

Az afáziák szindrómáknak tekinthetők, melyekben különféle zavarok és tünetek léphetnek fel egyidejűleg. Az egyes típusok kategorizálása azért nehéz, mert nem mindig élesek a közöttük levő eltérések. Kézenfekvőnek látszik a vezető tünet alapján, illetve az agyi beszédközpontok szerinti elkülönüléssel motoros és szenzoros afáziatípusról beszélni. A tapasztalat azonban ennél sokkal bonyolultabb eseteket mutat.

Az eltérő afáziaformák megkülönböztetéséhez vezetett az a tény, hogy a beszéd, a megértés, az olvasás és az írás eltérő mértékben és súlyossági fokban sérülhetnek. Ezekért a különböző afáziaformákért más-más agykérgi területek felelősek.

Napjainkban a legelterjedtebb tipológia szerint a beszéd folyamatossága szerint két nagy csoport különíthető el, melyekben a beszédmegértés és a beszédismétlési készség szerint tovább osztályozhatók a zavarok: fluens (folyamatos), vagy nonfluens (nem folyamatos).
A fluens beszédre a normális, vagy annál gyorsabb beszédsebesség, enyhébben nehezített beszédképzés, megőrzött beszéddallam és hangsúly, tartalmas szavak hiánya, parafáziák, neologizmusok és megtartott nyelvtani struktúra jellemző.

A nonfluens beszédet alacsony beszédsebesség, a beszédképzés nehezítettsége, a beszéddallam és beszédhangsúly károsodása és a nyelvtani szerkezetek mellőzése jellemzi. A beteg beszéde izolált szavakból (főként egy-két tartalmas szó) áll.

A rehabilitáció fontossága már ismert tény a stroke-on átesett páciensek körében. Mikortól érdemes elkezdeni a rehabilitációt? A korán megkezdett rehabilitáció jobb eredményekkel szolgálna? Ezen kérdés megválaszolása érdekben kezdtünk kutatni.

A rehabilitáció minden esetben a páciens funkcióinak megőrzésére és fejlesztésére irányuló tevékenység. Felépülésről viszont számos esetben beszélhetünk, akár biológiai vagy neurológiai javulásokról, amelyek következtében funkcionális fejlődés mutatható ki. Előző cikkben már említésre került, hogy az emberi agy 3 alapvető módon jut el a felépüléshez: neuroplaszticitás, adaptáció, és regeneráció révén. Ezen tulajdonságok birtokában képes az agy a károsodást követően ujjászerveződni, ami funkcionális javuláshoz vezet.

Rehabilitáció korai alkalmazásáról számos cikk született. Bizonyos tényezők azonban befolyással bírnak a rehabilitáció bevezetéséről. A stroke patológiája is ezek közé tartozik. A vérzéses és az elzáródással járó stroke kezelése az intenzív osztályon kezdődik ahol egy bizonyos ideig indokolt lehet az immobilizálás. Ezek mellett a károsodás mértéke és lokalizációja is befolyással bír a rehabilitáció kezdetéről.

A neuroplasticitás alapkövét képezi a kortikális (állománybeli) átszerveződés. Állatkísérletekben megfigyelték, hogy az inzultust követő 1-3 napban az érintetlen agyfélteke aktivitást mutatott a bénult testrészt követő ingerlés során. 1-2 héttel a stroke után az aktivitás visszatért a sérült agyféltekére az érintett terület köré lokalizálódik. Neurális plasticitás strukturális változásokat okoz az agyban, átszerveződési képességével érhető el fejlődés a rehabilitáció során A behatást követő 3. napban (7-14. napon csúcsosodva) már detektálható synaptogenesis azaz új neuális hálózat kialakulása. Nem csak a sérült terület körül, a távolabbi régiókban is hasonlóképpen megfigyelhető a synaptogenesis. A cikkekben megtalálható a VEM (nagyon korai mobilizáció) protokoll, amely 3 alaprészből áll: aktivitás, 24 óra stroke-ot követően, és ágyon kívüli torna. A 10. nap után az angiogenesis is megkezdődik, ennek következtében új erek törnek be a sérülés helyére.

Az akut stroke rehabilitációja esetében a szakirodalom különbözően vélekedik. Azonban a protokoll alkalmazása igen magas szintű megfigyelést követel.

További kutatók a sérülést követő 2. hétben kezdték el a rehabilitációt. Akár hagyományos, akár robotikával asszisztált technikákat használva, leírásukban minden esetben pozitív kimenetel figyelhető meg. Tomohiko és munkatársai javaslata alapján minden stroke-on átesett páciensnél, minimum napi 3 terápiás óra javallott 5 napon keresztül, vagy 15 óra 7 napon át. A protokoll alkalmazásának eredményeiből kiderül, hogy sokkal hatékonyabb, mint más országok eddig alkalmazott protokollja a stoke-on átesettek körében. ( UK 45 perc/nap).

 

Összességében elmondhatjuk, hogy a subakut fázisban elkezdett terápiás program nagyobb fejlődést mutat a stroke-on átesett páciensek rehabilitációja során. Az intenzív osztály elhagyását követően intenzív terápiában részesültek fejlődése gyorsabb tempóban mehet végbe akár hagyományos akár robot asszisztált terápia alkalmazása során.

 

---

1. Hagyj időt magadnak!

A motiváció mindenképp elengedhetetlen a felépülést tekintve, viszont hasonlóan fontos, hogy törekedj a tudatosan, illetve fokozatosan felépített rehabilitációra. A megfelelő célkitűzés rendkívül sokat segít a fejlődés fenntartásában és a motiváció vesztés megelőzésében.

2. Nem minden gerincvelő sérülés egyforma.

Nagyon sokat segíthet más, hasonló szituációt megélt sorstárs történte, fontos, hogy szem előtt tartsd, hogy ugyanazon sérülésnek más tünetei lehetnek. Például két C5 részleges gerincvelő szakadásnál az egyik esetben több motoros funkció kiesés lehet, mint a másikban. Ennek ismeretében, mindig a saját tapasztalataidra, érzésidre alapozz a rehabilitáció során.

 

3. Találd meg a számodra megfelelő segítséget!

A megfelelő szakember, illetve terápia megválasztása különösen fontos a felépülést tekintve. Fontos, hogy egyedül is dolgozz és törekedj az önállóságra, viszont semmiképp ne zárkózz el a segítségtől.

 

4. Keresd a legújabb terápiás lehetőségeket!

Többféle terápia érhető el a gerincvelő sérülés rehabilitáció során. Ha a lehetőségeid engedik próbálj ki minél több rehabilitációt és hallgass önmagadra. A hagyományos mozgás fejlesztő programok mellett például: a hidroterápia vagy a robotikus rehabilitáció rendkívüli mód tud segíteni a maximális fejlődési potenciál kiaknázásában.

 

5. Alakíts ki napi rutint!

A sérülést követően egy komoly kihívást jelenthet a napi feladatok rendszerezése. Hosszútávon a jól kialakított napi rutin hozzájárul, hogy könnyebben éld a mindennapjaid és több erőd maradjon magára a rehabilitációra. Minél hamarabb sikerül kialakítanod a napi beosztásod, annál inkább sikerülhet azokat szokásokká formálnod, amit a szervezet meghálál.

 

6. Figyelj a súlyodra és étkezz egészségesen!

A testsúlynak jelentős szerepe van a felépülés, illetve önállóság kialakításának tekintetében. A magas túlsúly jelentősen megnehezíti a mindennapi életet és nem utolsó sorban egyes terápiás lehetőségeket is megakadályoz. A megfelelő étrend kialakításába egy dietetikus szakember jelentős segítséget tud nyújtani.

 

7. Maradj pozitív!

Kutatások jól bizonyítják, hogy a megfelelő helyzetértékelés és helyzetkezelés jelentősen segíti a sikeres rehabilitációt. A pozitív, motivált gondolkodás a neuroplaszticitás egyik alapelve. Az általános elképzelésekkel szemben a kiegyensúlyozott tudatállapot, az akarni vágyás nem csak sztereotípikus közhely, amely segít a társadalmi re-integrációban, hanem bizonyítottan szükséges a megfelelő kémiai, hormonális egyensúly megteremtéséhez.

 

8. Célokat tűzz ki, ne akadályokat keress!

A napi rutin, a megerőltető terápián eltöltött órák ellenére eljöhet az a pont amikor azt érzed, hogy a fejlődés stagnál. Felmerül a kérdés, hogy vajon mindez megéri-e? Napjainkban, rendkívül sok újdonság jelenik meg a rehabilitáció terén. Kijelenthetjük, hogy nagyon sok esetben az addig hitt limitáció a legújabb módszereknek és technológiának köszönhetően átléphető.

 

9. Magas ismétlésszám = jobb eredmény

A sikeres rehabilitáció egyik titka a kellő ismétlés szám! Ahhoz, hogy az idegrendszered újra tanulja a helyes mozgást a lehető legtöbb helyes ismétlésre van szükség. Hasonlóan egy sportolóhoz a befektetett edzésidő arányos a fejlődéssel. Ebben is nagy segítségedre lehet a robotikus terápia ami segít, hogy a hagyományos fejlesztéshez képes sokszorosát végezd el az adott mozgásnak.

 

10. Higgy a felépülésben!

A felépülés egy hosszú folyamat, de a hit, hogy ez teljes egészében sikerülhet nem szabad, hogy kérdés legyen. Az idegrendszerünk regenerációs készsége nagyban befolyásolt a pszichés állapotunktól. Higgy a fejlődésben!

 

 

 

 

Minden páciens rehabilitációja, gyógyulásának útja különbözik: más sebességgel halad, mindenkinek más feladat kivitelezése okoz nehézséget, egyedi problémák merülhetnek fel; ezért van kiemelkedő szerepe a személyre szabott kezeléseknek, így lehet ugyanis teljes mértékben a betegre fókuszálni. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen meghatározni, hogy egy páciens mikor kezd reagálni a körülötte történő dolgokra, mikor kezd igazán kapcsolatba lépni az őt ápolókkal, családtagjaival. A legfontosabb a türelem: a traumás agysérülés olyan betegség, amely esetben- az agy központi szerepe miatt- nem érhető el a teljes gyógyulás, ám a megfelelő rehabilitációval a lehető legnagyobb funkcionális fejlődést érhetjük el. Ez heteket, hónapokat, sok esetben éveket vehet igénybe.

Ahogy nincs két ugyanolyan sérülés, az agyat ért traumák is mind különböznek egymástól. Míg az enyhe agysérülések kezelésére elegendő a páciensnek ágynyugalmat, valamint gyógyszert felírni, a súlyos esetekben életmentő műtétekre és intenzív osztályon történő ellátásra is szükség lehet. Ilyen súlyos sérülések után személyiségbeli változások következhetnek be: a fizikai, mentális képességekben ugyanúgy, mint az érzelmi életben is. Ezért van szükségük ezen betegeknek a személyre szabott rehabilitációra, amely egy csapatmunka kell, hogy legyen, és középpontjában a páciens áll.

• A gyógytornász vagy fizioterapeuta segít megtartani vagy szükség esetén felépíteni az izomzatot, az ízületi mozgástartományokat, haladva az egyszerű gyakorlatoktól a funkcionalitást célzó gyakorlatok felé. Az izmok ereje és az ízületek mozgása mellett kiemelten fontos a koordináció és az egyensúly is. Ezek fejlesztésére különböző neurorehabilitációs módszereket, kezeléseket találunk a fizioterápia eszköztárában.
• A foglalkozásterapeuta, konduktor a mindennapi tevékenységek (öltözködés, étkezés, mosakodás, WC használat) kivitelezésében segít, valamint ezeknek a feladatoknak az elvégzését megkönnyítő segédeszközök használatát tanítja meg a páciensnek. További nagyon fontos tevékenység az önálló transzferek kivitelezése, vagyis, hogy a beteg képes legyen saját helyzete megváltoztatására (oldalra fordulás, fekvésből ülésbe, ülésből kerekesszékbe átülni, ülésből felállni).
• A beszédterapeuta a kommunikációban segít az érintett pácienseknek, továbbá szükség esetén a nyelés biztonságos kivitelezését is megtanítja.
• A neuropszichológus abban segít, hogy egy ilyen súlyos traumát mind a páciens, mind az őt körülvevő személyek fel tudják dolgozni, merjenek és tudjanak továbbhaladni az életben, elfogadva a bekövetkezett változásokat. Nagyon fontos szerepe van a motiváció fenntartásában, ugyanis egy motiváltabb pácienssel a rehabilitáció kimenetele még kedvezőbb lehet.

Ezek a szakemberek mind a páciens lehető legnagyobb mértékű fejlődését hivatottak elősegíteni a rehabilitáció során, egymás munkáját kiegészítve.
Az agysérülésből való felépülés mértéke az agy ’rugalmasságától’, plaszticitásától, valamint az idegsejtek regenerációjától függ. A plaszticitás az agy azon képessége, hogy az agy ép területei átveszik a sérült részek, lebenyek működését.
Mindezentúl a legtöbb a páciensen múlik, azon a kemény munkán, amit belefektet a rehabilitációjába, hogy újratanulja az elvesztett képességeit, vagy megtanulja azokat kompenzálni.

Definíció

A központi idegrendszer demyelinizációjával járó gyulladásos kórkép, melynek hátterében autóimmun folyamat valószínűsíthető. Fiatal felnőttkorban kezdődő, változó súlyosságú, maradandó idegrendszeri károsodáshoz vezet. Az agy és gerincvelő fehérállományában szétszórtan megjelenő kemény tapintatú plack-okról kapta nevét (myelinpusztulást követő gyógyulási folyamat eredménye). (Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja Sclerosis multiplex fizioterápiájáról; Készítette: Az Ápolási Szakmai Kollégium és a Magyar Gyógytornászok Társasága

A Sclerosis Multiplex  feltehetően az epilepszia után a második leggyakoribb idegbetegségnek tekinthető. A rosszul működő immunrendszer miatt a szervezet a saját idegsejt nyúlványait körülölelő velőshüvelyt támadja meg, feloldja és roncsolja azt. Ennek a károsodásnak a  következtében az idegszál rosszul működik: lassabban vezeti és blokkolja az ingerületet. Mivel a  szervezet megpróbálja helyrehozni a rost burkolatán keletkezett lyukakat a rendelkezésre álló támasztószövettel, kemény gócok alakulnak ki, ezekre a gócokra utalva kapta a „ sclerosis“  elnevezést. A károsodás nemcsak egyetlen idegszálmentén, hanem a központi idegrendszeren belül több ponton is létrejöhet . Ebből adódik a sokszoros („multiplex”) elnevezés.

A betegség prevalenciája egyenlítő mentén a legkisebb, 100 000 lakosra számítva 1, az USA és Európa déli részén 10 körüli, Észak- Európában, az USA északi részén és Kanadában 55. 1 Magyarországon 10-12 000 eset, a világon mintegy 2 millió esetet tartanak számon. 2 A fehér lakosság rizikója nagyobb mint az afroamerikaiaké, de mindkettőre vonatkozik, hogy észak felé haladva növekszik a gyakorisága, mely környezeti tényezők jelentőségére hívhatja fel a figyelmet. Dél- afrikába bevándorlók között az SM prevalenciája, akik gyermekként kerültek oda (15 év alatt), ugyanakkora, mint akik ott születtek. Ebből az következik, hogy a 15. életév alatt a környezeti tényezők meghatározó jellegűek az SM kialakulásában.

Az első tünetek általában 20-40 év között jelentkeznek. Ezek a tünetek lehetnek, szemmozgászavarok, látásromlás, kettőslátás, egyéb agyidegtünetek, motoros tünetek, szenzoros tünetek, a betegség folyamán a betegek 80%-nál fellépnek vizelési zavarok, elsősorban vizelettartási nehészség, illetve pszichés zavarok, mint például, moria (kritikátlan eufória), charcot (stupid közömbösség) és a vulpian (morbid optimizmus).

 

A tünetek alapján az SM-nek három típusát különböztetjük meg:

Kevert forma: itt jelemző a gerincvelő, az agytörzs, a cerebellum és a látóideg károsodása.

Spinális típus: a gerincvelő károsodása miatt jellemző a paraparesis, ataxia, alsó végtagi érzészavar.

Cerebelláris forma: az agytörzs és a cerebellum érintetsége a jellemző.

 

Kórtan

A központi idegrendszer gyulladásos megbetegedése. Az SM-ben a rosszul működő immunrendszer az idegsejtek nyúlványait körülölelő velőshüvelyt támadja meg, feloldja, roncsolja azt. Az SM-ben a szervezet tévedésből ellenanyagokat és fehérvérsejteket küld az agy és a gerincvelői idegeket körülvevő myelinhüvely( az idegrostokat szigetelő, zsírsavakban gazdag, fehérjetartalmú anyag) ellen. Ennek eredményeként kialakul a myelinhüvely gyulladása és károsodása, amely végül az idegek károsodásához vezet. A folyamat eredményeként hegesedés, szklerotikus gócok (sclerosis) alakulnak ki több területen (multiplex). Idővel ez a károsodás lelassítja, vagy megakadályozza az izomkoordinációért, az izomerőért, az érzékelésért és a látásért felelős idegeken az ingerület (információk) továbbítódását. (Dr. Zsuga Judit, neurológus)

Ezt súlyosbíthatja stressz, hideg-vagy meleg behatás (láz, UV-fény), baleset fizikai-lelki hatásai, valamilyen vírus, vagy egyéb fertőzés, műtétek, melyek átmenetileg megbontják a szervezet megszokott egyensúlyát.

A kórlefolyás krónikus, remittáló: rosszabbodás („Schub“-ok) és részleges vagy olykor teljes helyreállással (remisszió) járó időszakok váltják egymást. Ezek aránya (schub/remissziók) ugyanannál az egyédnél is igen változatos lehet.

 

Kórlefolyás tekintetében négy fő forma különböztethető meg:

1. Relapszáló-remittáló: Leggyakoribb kórforma, az esetek 70%-a folyik le ebben a formában. A korai stádiumban olykor évekig nem okoz, vagy nem feltétlenül okoz panaszokat. A rohamok jelentkezése azonban kiszámíthatatlan és bármikor megjelenhetnek a betegség tünetei. A relapszusok közötti időszakban egyáltalán nem észlelhetőek az SM progressziójának jelei.
2. Primer progresszív: Nincsenek shubok, folyamatosan romlik a beteg állapota a kezdetektől fogva.
3. Szekunder progresszív: Kórlefolyásában váltakozhat a relapszus és a remisszió- Ez a SM-nek egy előrehaladott formája. Folyamatosan súlyosbodik.
4. Benignus: Jellemzője az egyszeri, kezdeti relapszus és esetleg egy roham, majd a teljes gyógyulás az epizódok közötti időben. A második relapszusig akár 20 év is eltelhet, időközben csak kis mértékben progrediál a betegség.

Enyhébb esetekben a tünetek általában átmenetiek, az első schub után a tünetek néhány nap esetleg néhány hét múlva elmúlnak, és a beteg évekig panaszmentes lehet. Évek múltával a helyreállás egyre kisebb mértékű, egyre súlyosabb maradványtünetek maradnak hátra.

A betegek 1/3-nál a lefolyás folyamatosan progrediáló.  A progresszió lehet a már meglévő tünetek súlyosbodása, vagy megnyilvánulhat új elváltozások fellépésében is.

 

Jellegzetes tünetei

A tünetek, attól függően, hogy a gyulladásos góc az idegrendszernek épp melyik részét érinti, nagyon különbözőek lehetnek. A központi idegrendszer bármely részén kialakulhat, mint például az agyideg, mozgató-, érzőpályák, autonóm idegrendszer, vagy a kisagyi pályán is. Minél hosszabb egy pályarendszer, annál valószínűbb a betegség kialakulása (látópálya, mozgató pálya, érző pályák).

Első tünete a látóideg gyulladás, a beteg fokozatosan egyre homályosabban lát, ebben az esetben lassabban alakulnak ki az egyéb tünetek.

Ezen kívül legyakoribb tünetek még:

Szenzoros tünetek:

• Zsibbadás, bizsergés végtagokban
• Csökkent, vagy fokozott hő érzet
• Csökken a tapintásérzés

Motoros tünetek:

• Gyengeség érzet, végtagok gyengülése
• Spasztikus tónusfokozódás
• Élénk, kóros reflexek

Autonóm tünetek:

• Vizelettartási problémák

Agyideg tünetek:

• Szemmozgás zavar (kettőslátás, nystagmus)
• Arcfájdalom, bénulás
• Súlyosabb eseteknél nyelészavar, beszédzavar, skandáló beszéd is előfordul.

Kisagyi tünetek:

• Intenciós tremor (célirányú mozgásnál ritmustalan remegés)
• Koordinációs problémák (ataxia)

Pszichés tünetek:

• Depresszió
• Demencia (memóriazavar)

 

Diagnosztika

• MR vizsgálat segít a prognózis felállításában (koponya, nyaki, gerincvelő)
• Klinikai tünetek alapján felálított diagnózis
• Agyvíz vizsgálat ( immunológiai vizsgálat)
• Kiváltott válaszvizsgálatok (elektromos vizsgálatok)

A traumás agysérülést elszenvedett páciensek kilátásai az elmúlt évtizedben jelentősen javultak. A technikai fejlődés a gyógyászat, rehabilitáció területén is végbement, és azóta is tart. Új eszközök, módszerek látnak napvilágot, komoly szakmai háttérrel. Ezeknek köszönhetően ma már sokkal jobb esélyekkel indul neki a páciens a javulásnak az élet minden területén. Egyre több kutatás támasztja alá a robot-asszisztált terápiák sikerességét, természetesen kombinálva a hagyományos terápiás eszközökkel, mint a gyógytorna, konduktív terápia.

 

• A traumás agysérülést követően a legelső szakasz a prehospitális szakasz, amely lényegében a helyszíni sürgősségi ellátás. Ebben a szakaszban történik a vitális funkciók stabilizálása, illetve az agysérülés mértékének meghatározása (Glasgow Coma Scale értéke alapján).
• A kórházba szállítással kezdődik meg a hospitális szakasz, itt történik meg a sebészi ellátás, szükséges műtétek az életfunkciók fenntartására irányulóan.

 

A következő táblázat az agy részeit, azok ép működését, illetve sérülés esetén bekövetkező esetleges változásait mutatja be. Bár sok esetben csak egy bizonyos agyrész érintett, az agy működése- mely a különböző részek kapcsolatával valósul meg – egészében sérül.

 

 

Lebeny	Ép agymuködés	Sérült agymuködés
Frontális lebeny	Személyiség, viselkedés, érzelmek Megítélés, tervezés, problémamegoldás Beszéd és írás (Broca-mezo) Mozgás tervezése, kivitelezése (elsődleges mozgató kéreg) Intelligencia, koncentráció, öntudat	Viselkedésbeli- és érzelmi változások Motiváció, gátlás, megítélés hibás működése Csökkent értelmi képesség, emlékezetkiesés Szaglás, látás sérülése Egyik testfél bénulása
Parietális lebeny	Szavak értelmezése Érintés, fájdalom, hőmérséklet érzése Látás, hallás, mozgás, memória interpretációja Térlátás, vizuális érzékelés	Bal- és jobboldal megkülönböztetésének nehézsége Bizonyos testrészek figyelmen kívül hagyása, nem érzékelése Szem- kéz koordináció hibás működése Olvasás, írás, rajzolás, számolás nehézsége
Occipitális lebeny	Vizuális ingerek feldolgozása (fény, mozgás, színek)	Látási zavarok, vakfoltok Homályos látás, hallucináció Olvasás, írás nehézsége
Temporális lebeny	Beszéd értés (Wernicke- mező) Memória Hallás Rendszerezés	Zavar a rövid- és hosszú távú memóriában Szexuális viselkedés megváltozása Agresszív viselkedés Arc-, tárgyfelismerés nehézsége Beszéd és -értés nehézsége (aphasia)
Kisagy	Egyensúly Koordináció Testtartás	Finommozgások koordinációjának zavara Járási nehézség, tremor, szédülés Elmosódott beszéd
Agytörzs	Automatizált funkciók (légzés, szívműködés, testhőmérséklet, alvási- ébredési ciklusok, emésztés, tüsszentés, köhögés, hányás, nyelés)	Légzés megváltozása Nyelési nehézség (dysphagia) Egyensúly-, mozgászavar Szédülés, émelygés, hányinger

 

 

• A rehabilitáció már a műtéti beavatkozás napján megkezdődik. Az operációk után az intenzív osztályon kapcsolódik be a gyógytornász, akinek a legfontosabb feladata ilyenkor a lehetséges szövődmények megelőzése. Számos agysérült hónapokig, vagy akár évekig is lehet kómás állapotban, ezért rendkívüli szerepet kap a rendszeres passzív kimozgatás, melynek preventív szerepe kiemelkedően nagy:

 

• a légzés, a keringés javításával a thromboemboliás, valamint a légzőszervi szövődmények megelőzése,
• a hosszantartó fekvés, immobilizáció következtében kialakuló ízületi mozgásbeszűkülés, kontraktúrák megelőzése,
• valamint a bőr védelme (decubitus).

 

A rehabilitáció ezen, akut fázisában a szövődmények megelőzésén túl a kómából való ébredésre és a gyógyulás előmenetelére összpontosítunk. Mint más neurológiai érintettségű sérülésnél, betegségnél, itt is elsődleges, hogy a pácienst minél korábban ingerekkel bombázzuk, az erre adott válaszokat figyeljük. Az ingerek legyenek célzottak, folyamatosak, és magas ismétlésszámmal következzenek be.

Mindig a lehető legmagasabb célt tűzzük ki, amit a rehabilitáció során el szeretnénk érni a beteggel, de kezdetben legyen elérhető, reális cél.

 

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a sérült családtagjait, rokonait sem, ez az időszak számunkra is sok nehézséget tartogat; életük megváltozik, ezt a helyzetet fel kell dolgozni. Fontos, hogy akárcsak a beteg, ők is minden elérhető segítséget megkapjanak.

 

 

Egy, már az akut szakaszban megalapozott rehabilitáció könnyebben elérhetővé teszi, hogy az érintettek majd nagyobb eséllyel re-integrálódjanak a mindennapi életbe, a társadalomba.

A következő cikkben megismerhetik a traumás agysérülés rehabilitációjának szubakut fázisát, annak feladataival, lehetőségeivel együtt.

<<<< Vissza a cikk 1. részéhez

A legáltalánosabb sérüléstől kezdve, mint például egy alkarcsont törés, a legritkább és komplikáltabb patológiákig a leggyakoribb kérdés, amire az érintettek választ szeretnének kapni: Mennyi ideig tart, amíg felépülök? Mit tudok tenni, hogy minél hamarabb jobb állapotba kerüljek? A válasz még az elsőre általános sérülésnél se feltétlen olyan egyértelmű, mint azt szeretnénk, és ez csak tovább bonyolódik, mikor az alapvető életfunkcióinkat nagyban irányító szervünk vagy szerveink sérülnek. Az előző cikkből a gerincvelő komplex szerepét és az alapvető sérülésmechanizmust körvonalaiban megismerhették. A következő sorokban továbbra is a gerincvelő sérülés rehabilitációjával kapcsolatos fontos pontokat, lehetőségeket végig elemezve, a fent említett kérdések tükrében megyünk végig a gyógyulás képzeletbeli útján, folytatva a szubakut fázistól.

A rehabilitáció második szakasza még a fekvőbeteg ellátás része. A szakasz kezdetét a beteg terápiában való aktív részvételének jelentős javulása karakterizálja. Mikor a napi terápiás tolerancia eléri a 3 óránál magasabb aktív részvételt, a következő általános célok kerülnek perspektívába:

Önálló transzferek Oldalra fordulás Fekvő pozícióból – Ülő pozícióba Ülő pozícióból – Kerekes székbe Ülő pozícióból – Álló pozícióba	Önellátás Tisztálkodás Vizelet- és bélrendszer menedzsment Arcápolás Étkezés Öltözködés
Prevenció Szív-érrendszeri komplikációk minimalizálása Osteoporosis prevenció	Lokomoció Kerekesszék használat Járást segítő segédeszköz használata Lépés előkészítés Járás indítás

A személyre szabott célok elérésében egy professzionális csapat segíti a beteget, illetve hozzátartozóit. A rehabilitációs csapatot legtöbbször gyógytornászok, konduktorok, pszichológusok alkotják. A végső cél mindig az önállóság legmagasabb fokának elérése, továbbá a másodlagos egészségügyi komplikációkkal szembeni prevenció. Az ehhez vezető úton különböző terápiákkal, illetve eszközzel tudják a fent említett szakemberek a pácienseket végigsegíteni. Az említett diszciplínák a célok elérése érdekében a következő módszereket, illetve eszközöket alkalmazzák:

 

Gyógytorna 

A hosszútávú fejlődéshez rendkívüli jelentősége van az ízületi mozgástartományok beszűkülésének megakadályozásában, továbbá az idő előrehaladtával azok folyamatos növelésében. Ennek érdekében a passzív, illetve az aktív asszisztált mozgások a mindennapi foglalkozások része. Továbbá mind a sérülés következményeképpen, mind a hosszú immobilizációból fakadóan az izmok ereje jelentősen gyengül.  Erősítő gyakorlatok formájában az izomzat jelentős része folyamatos kondicionálásnak van alávetve. A funkcionálisabb célok felé haladva a felső végtagok használata, illetve a járás újratanulása – amennyiben azt a sérülés karakterisztikája engedi – a legfontosabb cél. A megfelelő mozgástartomány és az izomerő mellett az egyensúly, illetve a koordinált akaratlagos mozgás fejlesztése a két kritikus attribútum. A hagyományos terápiás metódusok mellett, mint például a PNF (Proprioceptív Neuromuszkuláris Facilitáció), vagy a párhuzamos korlátok között elvégzett gyakorlatok, ma már a robotika által nyújtott rehabilitációs eszközök segítik jelentősen a fejlődést.

A robotikáról bővebben a következő cikkben olvashatnak.

 

Konduktív terápia – Foglalkozásterápia

Ezen foglalkozások a mindennapi otthoni-, munka- és szociális környezetbe való re-integrációt segítik elő. Különböző segédeszközök használata mellet a cél orientált gyakorlatsorok ismétlésével a funkcionalitás kap jelentős szerepet. A fejlődés alapelve mind a gyógytorna, mind a foglalkozásterápia esetében az idegpályák visszaállításán alapszik. Ebben a kontextusban a „neuroplaszticitás” egy sokszor ismételt kifejezés, mely röviden az agynak, illetve az idegrendszernek a formálhatóságára utal.

A neuroplaszticitás szerepéről a gerincvelő sérülés esetében bővebben itt nézhetnek meg egy videót angolul.

Pszichológia 

A gerincvelő sérülésből következő megváltozott képességek kétségtelenül nehéz kihívások elé állítják az érintetteket és családjukat. Kutatások jól bizonyítják, hogy a megfelelő helyzetértékelés és helyzetkezelés jelentősen segíti a sikeres rehabilitációt. Mint az már feljebb szóba került, a neuroplaszticitás egyik alapelve a megfelelő motiváció. Az általános elképzelésekkel szemben a kiegyensúlyozott tudatállapot, az akarni vágyás nem csak sztereotípikus közhely, amely segít a társadalmi re-integrációban, hanem bizonyítottan szükséges a megfelelő kémiai, hormonális egyensúly megteremtéséhez. A trauma feldolgozása nem csak a páciensnek okozhat nehéz pillanatokat, hanem az őt körülvevő embereknek is. A megalapozott felkészítés hozzájárul, hogy kontextust nyújtson a beteget segítő embereknek, ezáltal is megkönnyítve a fejlődés útját.

A következő cikkben részletesen olvashatnak a legújabb kezelési módszerekről és azok lehetséges alkalmazásáról a rehabilitáció utolsó fázisában.

 

A gerincvelő sérülés rehabilitációja 1 

Sok éves kutatások és a mai technológia lehetővé tette, hogy szinte határok nélkül informálódjunk a minket érintő, fontos vagy érdekes kérdéskörökben. Mikor egy, az életünket megváltoztató új helyzettel találjuk magunkat szemben, a létező összes információt megpróbáljuk felkutatni. A szinte korlátlan tudásanyag, mely néhol túl felszínes, viszont egyes esetekben már túlságosan komplikált, sokszor csak pont az általunk feltett kérdésekre nem adja meg a választ. A következő cikksorozat azzal a céllal íródott, hogy egy érthető és átfogó betekintést adjon a gerincvelő sérülést követő rehabilitációba, kezdve az alapokkal.

A gerincvelő anatómiája és funkciója

A gerincvelő a központi idegrendszerünket alkotja az aggyal közösen. A gerincoszlop magába foglalja a gerincvelőt, ezáltal védi mozgásunk, illetve érzékelésünk meghatározó, alapvető szervét. Az agy és a gerincvelő komplex interakciója teszi lehetővé, hogy a testünkből, illetve a környezetünkből kapott információkat érzetekként definiáljuk és azokra reagáljunk, mint például a tapintás, a hő érzékelése vagy a fájdalom érzékelése.  Akár az imént említett érzésekre reagálunk, vagy egy jól megfontolt mozgást szeretnénk kivitelezni, szükségünk van az agy parancsainak továbbítására. Ezek a „motoros” parancsok teszik lehetővé a napi szintű funkcionális mozgásunkat, mint pl.: a járást, felállást, fogást. Továbbá a két irányú információ továbbításán kívül a gerincvelő autonóm feladatok ellátására is képes, mint például a légzés, izzadás vagy a hólyag szabályozása. Bár a csigolyák jól védik ezen kritikusan fontos szervét az embernek, külső traumatikus erőhatás a csigolyaoszlopra indirekt sérülést okozhat a gerincvelőben. Továbbá műtéti komplikációk is vezethetnek a szerv sérüléséhez. Egyes esetekben direkt trauma is érheti az idegeket pl.: szúrt sérülés esetén. Specifikus szerzett, illetve veleszületett betegségek is okozhatnak gerincvelő érintettségből kiinduló, de rehabilitálható funkciókieséseket.

Az érintett funkciók kiesése a sérülés két fontos karakterisztikájától függ. A sérülés helyétől, illetve a gerincvelő érintettségétől. Amennyiben a gerincvelő egésze elszakad, az érintett szegmenstől lefelé a teljes motoros funkció és a teljes érző funkció egyaránt kiesik. A részleges sérülések esetén akár egyes mozgások, illetve/vagy érzések is megmaradhatnak. A nemzetközileg használt „ASIA Impairment Scale” kategóriái alapján kerül a diagnózis megállapításra. A pontos diagnózis a gerincvelőt ért sokkot követően regisztrálható, az ezt befolyásoló időtartam 1-4 napig tart.

 

Kategória	Karakterisztika
ASIA A	teljes bénulás és teljes érzészavar
ASIA B	teljes bénulás és részleges érzés
ASIA C	részleges sérülés és 50% alatti mozgásfunkció érték
ASIA D	részleges sérülés és 50% felett mozgásfunkció érték
ASIA E	Normális

Az akut rehabilitációs szakasz a kórházba való bekerüléstől számítható. A cél a szervezet, illetve az idegrendszer stabilizálása. A műtéti beavatkozásokkal párhuzamosan gyógyszeres kezelésekkel érhető el a stabilitás.

Erről bővebben angolul itt találnak információt

A klasszikus értelemben vett rehabilitáció a műtéti beavatkozást követően kezdődhet meg. Figyelembe véve, hogy általánosan 6-12 hétig a páciensek ágyhoz kötöttek, ilyenkor rendkívüli szerepet kap a rendszeres passzív kimozgatás, mely segíti az ízületi kontraktúrák megelőzését, elősegíti a funkcionális kapacitás megőrzését és fokozza a vérkeringést, ezáltal megakadályozva a felfekvéses sebek kialakulását. Továbbá a vállak mind passzív, illetve aktív asszisztált terápiája kiemelt fontosságú a sérülés helyétől függően, ezzel is elősegítve az általánosan jelentkező fájdalom csökkenését, továbbá preventív célzattal: a mozgástartomány beszűkülés megelőzése érdekében. Amennyiben a sérülés karakterisztikája engedi, az ágyban végzett izometrikus vagy aktív asszisztált törzs gyakorlatok jelentősen hozzájárulnak a légzőszervrendszeri komplikációk csökkentéséhez, illetve az izomerő növeléséhez. Amint a beteg állapota engedi, a rehabilitáció már aktív részvétellel folytatódik.

A várható fejlődést a fent említett sérülési karakterisztika mellett a rehabilitáció határozza meg. Az elmúlt 15 év technikai újításai nagyban hozzájárulnak, hogy ma már jelentős életminőségbeli javulást érhetnek el az érintettek a megfelelő ellátás mellett. A cél mindig a lehető legmagasabb fejlődési potenciál kiaknázása, viszont a megalapozott programok a reális, elérhető alap célkitűzéssel kell, hogy kezdődjenek. Az alábbi táblázat ezeket a célokat foglalja össze az érintett szegmensekre lebontva:

Az intenzív, jól felépített mozgásfejlesztés a legújabb eszközök bevonásával bizonyítottan új szintre emelte a gerincvelő sérülések prognózisát. Egy megalapozottan felépített rehabilitációs program lehetővé teszi, hogy az érintettek sikeresen kerüljenek vissza a mindennapi élet körforgásába. A következő cikkben a jelenleg rendelkezésünkre álló terápiás lehetőségek tükrében a „szubakut” rehabilitáció főbb céljait, eszközeit és stratégiáit ismerhetik meg.

Folytatás a cikk 2. részéhez >>>>

Az elmúlt évtizedben a rehabilitációs intézetek egyre gyakrabban alkalmazzák a rebottechnológiát mint rehabilitációs eszközt. A gépek alkalmazása megkönnyíti a terapeuták munkáját, ezek mellett a páciensek fejlődésében is magasabb szintű előrelépés nyújt. A sebesség, irány, amplitúdó és a koordináció is szabályozható az eszközökön, ezek mellett a rehabilitációban résztvevő egyén motivációjának fenntartására is alkalmas, amely elengedhetetlen a fejlődési folyamat során.[1] Számos tanulmány alátámasztja, hogy a robottechnológia és a hagyományos gyógytorna egyesítése kedvező eredményeket mutat a rehabilitáció folyamán.[2]

A robottechnológiával végzett rehabilitáció előnyei:

• A rehabilitáció korai szakaszában is igen intenzív terápiát tesz lehetővé.
• Élvezheti a beteg a fiziológiai mozgásmintát az alapvető érzékszervi visszacsatolással együtt, mely az egyedileg állítható exosceletonon keresztül valósul meg számára.
• Egyedileg állítható mértékben nyújt segítséget a páciens képességein túl, amelyek lehetővé teszik a terápiát a jelenlegi lehetőségeinél nagyobb mértékben.
• Növeli a páciens motiváltságát a gyakorlatok által.
• A betegek előrehaladásának objektív elemzése, dokumentálása valósulhat meg.

A robotikus technológiát egyre inkább használják a strokeon átesett páciensek kezelésére. A robotterápia segít a fiziológiás mozgás kivitelezésében, igen magas ismétlésszámú gyakorlatok végzésében, amely a motoros fejlődés egyik meghatározó tényezője.

A robottechnikai eszközök magas szintű funkcionális mozgásszervi rehabilitációt biztosítanak és programozható a páciens egyéni igényeihez.[3]

A robotok által alkalmazott rendszer hatékonyabban javíthatja a mozgásokat a gyakorlat nagyszámú ismétlése által így nagy előnye van a mozgás automatizálásában. Ezen felül a szoftver olyan játékokat alkalmaz, amellyel a páciens motivációjára is igen nagy hatást gyakorol. Játékokon keresztül ösztönzi a pácienst a további fejlődében és a sikerélményre is nagy hatással van.[4]

Neuroplaszticitás, gyakran használt kifejezés a neurorehabilitációs gyakorlatban. Neurolpaszticitásnak nevezzük agyunk azon tulajdonságát, miszerint képes új kapcsolatokat létesíteni az idegsejtek között, más néven „tanulásnak” is nevezhetjük. Agyunk e funkciója felnőtt korban is jelen van, pontosan ezt a tulajdonságot használjak a rehabilitációs szakemberek az elvesztett funkciók újratanulásához. Azonban néhány alapelvet figyelembe kell venni, ha neurolaszticitásról beszélünk:

• „Használd vagy elveszted” – adott funkciók gyakorlásának elmulasztása a funkció elvesztéséhez is vezethet.
• „Használd és fejleszd” – a funkció gyakorlásával az adott agyi terület tovább fejleszthető.
• Sajátos edzésforma – speciális feladatorientált edzést igényel.
• „Fontos az ismétlésszám, ahogyan az idő és a kor is”
• Egy adott funkció újratanulása más új mozgások tanulásához vezethet.
• A berögzült kompenzációk akadályozhatják az új funkciók megtanulását.[5]

Agyi érkatasztrófát szenvedő egyéneknek számos motoros funkciója érintett lehet. A robotasszisztált terápia megoldást adhat-e károsodások javitására? A felső és alsó végtagok rehabilitációjára számos eszköz áll rendelkezésre. Minden páciensnél egyénre szabott terápia alkalmazható. Az agy neuroplaszticitását kihasználva juthatunk pozitív eredményekhez a stroke-on átesett pácienseknél. A robotok által alkalmazott repetitív mozgások segítenek az idegsejtek közötti új kapcsolatok kialakításban. Így az elvesztett motorikus funkciók újratanulásának folyamatát építik.

Az inzultust követő lehető legkorábban megkezdett robotterápia kedvező eredményeket mutat. Beszélhetünk járás rehabilitációról vagy felső végtagi robotikus terápiáról, de az időkorlát igazán fontos szerepet játszik minden esetben. A korán (subakut) fázisban megkezdett intenzív neurorehabilitáció mutatja a legjelentősebb fejlődési potenciált.[6] Tanulmányokban összehasonlították a konvencionális gyógytornát a robot asszisztált terápiákkal illetve a két terápiás lehetőséget egyben. Az eredmények alapján látható, hogy a robot asszisztált terápia az álltalános gyógytornával kombinálva hozza a legjobb eredményeket a stroek-on átesetett páciensek rehabilitációját tekintve.[7]

Az időben megkezdett intenzív, napi több órás mozgásterápia hatásáról és előnyeiről a következő cikkben bövebben olvashatnak.

---

[1] Joseph Hidler and Robert Sainburg (2011): Role of Robotics in Neurorehabilitation. Top Spinal Cord Inj Rehab, 17(1): 42-49

[2] Chang Gu Kang et al., (2016) Views of physiatrists and physical therapists on the use of gait-training robots of stroke patients. J Phys Ther Sci 28(1): 202-206

[3] Barbeau et al.,(1987) Repetitive task oriented execution.

[4] Cristina Bayon et al., (2016) Robotic Therapies for Children with Cerebral Plasy: A Systematic Review.

[5] Kleim, JA, Jones, TA. (2008). Principles of experience-dependent neural plasticity: Implications for rehabilitation after brain damage. Journal of Speech, Language, and Hearing Research, 51, S225-S239.

[6] Mehrholz J. et al., (2017) Electromecahnical-assisted training for walking after stroke.

[7] Zang Chao et al (2017) Robotic approches for the rehabilitation fof upper imb recovery after stroke: a systematic review and meta analysis.

A cerebral paresis– jelentése agyi bénulás- azon idegrendszeri sérülést követő állapot, melyeknek mozgásfogyatékosság a fő tünete. Nem progrediáló, tehát a tünetek súlyosbodhatnak, de maga a központi idegrendszeri károsodás nem romlik. Jellemzően a fejlődés korai időszakában következik be, lehet prenatális, azaz az anyaméhben, perinatális, tehát a szülés közben, illetve postnatális, a születés után közvetlenül bekövetkezett, oxigénhiányos, vagy vérzéses agyi trauma.

Az idegrendszert ért sérülés végleges, ennek ellenére az agy plaszticitása (formálhatósága, tanulékonysága) lehetőséget ad arra, hogy megfelelően kialakított komplex fejlesztéssel a sérült funkciók javíthatóak, helyreállíthatóak legyenek, illetve bizonyos kiesett funkciók irányítását, más agyterületek vegyenek át. A korai felismerés és rehabilitáció döntő lehet a gyermek életminőségének alakulása szempontjából. Magyarországon sokféle terápiás lehetőség áll rendelkezésre, egyénre szabottan, az adott sérülés típusának és súlyosságának megfelelően.

 

Rehabilitáció, mint fogalom

A rehabilitáció több, különböző területhez is kapcsolható, azonban minden esetben, komplex módon szemlélendő.

Delisa-Currie-Martin (1998) szerint: a rehabilitáció az a folyamat, melyben hozzásegítik az adott személyt, hogy elérhesse teljes maximumát fizikai, lelki, szociális, szakmai, szakmán kívüli és oktatási vonatkozásokban, olyan módon, hogy az összhangban legyen az anatómiai és élettani károsodás természetével, a környezete adta korlátozottságokkal, a saját vágyaival és az életről alkotott elképzeléseivel.

A rehabilitációs folyamat nem a beteg testrészre, vagy testi funkcióra, hanem a családban és társadalomban élő egész emberre kíván hatni.

Az egészségügyi világszervezet definíciója szerint:

„Rehabilitáción azt a szervezett tevékenységet értjük, amelyet a társadalom biztosít a huzamosan, vagy véglegesen fogyatékos vagy rokkant embereknek, hogy megmaradt képességeikkel ismét elfoglalhassák helyüket a közösségben. A rehabilitáció orvosi, nevelési, foglalkoztatási és szociális intézkedések tervszerű, együttes és összehangolt, egyénre szabott alkalmazása, amelyben a rehabilitálandó személy tevőleges részvétele nélkülözhetetlen.

A rehabilitáció „az egészségügyi, mentálhigiénés, oktatási, képzési, átképzési foglalkoztatási, szociális rendszerekben megvalósuló folyamat, amelynek célja a fogyatékos személy képességeinek fejlesztése, a társadalmi életbe való részvételének szinten tartása, valamint önálló életvitelének elősegítése”.

 

Robotika által támogatott rehabilitáció

A robotikus technológia eddig nem látott precízióval segíti az idegrendszer tanulását, illetve használja ki annak formálhatóságát. Az agynak, illetve az idegrendszernek a formálhatóságát neuroplaszticitásnak nevezzük. Ennek eléréséhez nagyon fontos az élettani mozgásmintához lehető legközelebb eső mozgást magas ismétlésszámban végezni, változó környezeti hatásokat megvalósítani, illetve célorientált feladatokra bontani a rehabilitációt. Az intenzív robotikával megtámogatott neurorehabilitációs módszer döntő szerepet játszik az idegrendszer átszervezésének kedvező befolyásolásában, ezzel a betegek számára lehetőséget nyújtva a lehető legtöbb mozgásfunkció elsajátítására.

Idegrendszeri sérülteknél gyakran elveszett mozgásfunkció a járás képessége, amely mind egy gyermeknek, aki veleszületett, vagy szerzett idegrendszeri sérülésből fakadóan fejlődésében visszamaradott, mind a pácienst rehabilitáló szakembereknek rendkívüli kihívást jelent egy ilyen irányú terápia. A technológia lehetővé teszi a fokozatosan felépített és biztonságos mozgásfejlesztést.  A számítógépes vezérlés lehetővé teszi, hogy az érintett szemény életkorának megfelelően kihívásokat, feladatokat kapjon, melyeken keresztül hosszútávon motiválja és feladathelyzetben tartja Őket, míg a terapeutának folyamatos visszacsatolást ad a terápiával kapcsolatban. Az eszközök többsége 2 éves kortól életük végéig alkalmazható.

Az egyéb fejlődési fázisoknak megfelelően nemcsak a járás rehabilitációja lehetséges a technológia által, hanem a finommotorikus képességek és a felső végtagok működésének javítása, továbbá a törzskontroll fejlesztése is elérhető központi idegrendszeri sérültek esetén.

A mozgás fejlődésével egyidejűleg a terápia pozitív hatással van az érintettek kognitív fejlődésére is. A mozgásalapú, játékosított visszacsatolás elősegíti az érintett személyek önálló döntéshozatalát, mindezt a lehető legnagyobb biztonság mellett.

A robotikus kezelések meghatározása mindig a kórképtől és a beteg panaszaitól függnek. A kezelési terv összeállítását megelőzi egy orvosi vizsgálat, illetve egy speciális gyógytornász vizsgálat. A terv összeállítását követően, kutatásokra alapozott ajánlások szerint folyik a kezelés. A robotikus terápia és általános gyógytorna, valamint a konduktív nevelés kombinációja vezet az elérhető legnagyobb mértékű javuláshoz. A kezelések hatására a beteg mozgásfunkciói, állóképessége, ezáltal életminősége egyértelműen javul.

„Csak azért, mert… mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk… ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek… egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott.” (Stephenie Meyer)

1. Kezd el amint tudod!

Nehéz az ujjaid mozdítani? Lehetetlennek tűnik a karodat megemelni? Úgy érzed, hogy nem fogsz újra járni?

Ezek az érzések természetesek amikor túlestél egy agyvérzésen. Ahhoz, hogy változást érj el minden mozdulat számít, és a fejlődésért meg kell dolgozod. Nap mint nap a határaid kell feszegetned! Ebben segítenek téged a gyógytornászok, konduktorok és masszőrök. Minél hamarabb felismered, hogy a mozgás a gyógyuláshoz vezető út annál jobbak az esélyeid, hogy visszanyerd a megszokott életminőséged.

2. Többre vagy képes mind gondolod!

Az emberi agy regenerálódási képessége túlmutat az elképzeléseiden! Bár minden mozdulat nehéznek tűnik, képes, vagy újra tanulni a számodra legfontosabb cselekedeteket. Többek között a legújabb technológiai vívmányok, mint, a robotikus rehabilitáció segítségedre van abban, hogy a számodra legnehezebb mozdulatokat is a fejlődéshez szükséges tartományban gyakorold.

3. Ismétlés a tudás anyja!

A sikeres rehabilitáció egyik titka a kellő ismétlés szám! Ahhoz, hogy az idegrendszered újra tanulja a helyes mozgást a lehető legtöbb helyes ismétlésre van szükség. Hasonlóan egy sportolóhoz a befektetett edzésidő arányos a fejlődéssel. Ebben is nagy segítségedre lehet a robotikus terápia, ami segít, hogy a hagyományos fejlesztéshez képes sokszorosát végezd el az adott mozgásnak.

4. Meddig tudok fejlődni?

A befektetett erő és energia ellenére eljöhet az a pont amikor azt érzed, hogy a fejlődés stagnál. Felmerül a kérdés, hogy vajon mindez megéri-e? Napjainkban, rendkívül sok újdonság jelenik meg a rehabilitáció terén. Kijelenthetjük, hogy nagyon sok esetben az addig hitt limitáció a legújabb módszereknek és technológiának köszönhetően átléphető.

5. Használd, hogy fejlődj!

Bármennyire is megterhelő a bénult végtag mozgatása, a fejlődéshez elengedhetetlen, hogy napi rendszereséggel próbáld használni a sérülés által érintett oldalt!

6. Nyújtás és erősítés!

Az agyvérzés következményeképpen az izomzat beszűkülhet. Az érintett izomcsoport nyújtása mellett az izomzat erősítése is elősegíti a fejlődést.

7. Higgy a teljes felépülésben!

A felépülés egy hosszú folyamat, de a hit, hogy ez teljes egészében sikerülhet nem szabad, hogy kérdés legyen. Az agyunk regenerációs készsége nagyban befolyásolt a pszichés állapotunktól. Higgy a fejlődésben!

8. Lépésről lépésre!

Mindent vagy semmit? A kis változások, nagy eredményhez vezetnek. Ha 1% fejlődést tudsz elérni napi szinten, az már egy nagyon jó lehetőség!

 

 

 

A stroke a központi idegrendszert érintő vérellátás zavarának következtében kialakuló károsodás, amely több mint 24 óráig fennálló neurológiai góctünetekkel jár, de akár halálos kimenetele is lehet.

A góctünetek súlyossága az érintett agyterület helyétől és a károsodás nagyságától függ, amelyet az elzáródott vagy megrepedt agyállományt ellátó ér okozott. Strokeot elszenvedők esetében a halálozás igen magas. Az első hónában akár a 12-18%-ot is elérheti. Egy év után az elszenvedők 25% mások segítségére szorul a mindennapi élet feladatainak elvégzésben. Továbbá az esetek egyharmadában a stroke-on átesett páciensek újabb stroke-ot szenvedhetnek el. A stroke-ot túlélő betegek jelentős része szenved tartós károsodást, mint például a beszédzavar, féloldali bénulás, nyelészavar és még számos más fizikai deficit.Ebből kifolyólag megannyian szorulnak mások segítségére. A fizikai károsodásokon kívül mentális és pszichés károsodásokkal is számolniuk kell a stroke-on átesett betegeknek. Depresszió és kognitív behatása is lehet a központi idegrendszert érintő károsodásoknak. A betegek megközelítőleg 70-80% képes visszatérni ahhoz az életvitelhez, amit a stroke előtt folytatott. A stroke kialakulásában több tényező játszik szerepet. A kor, nem és a genetika, amely nem befolyásolható tényezőkent van jelen, de a magas vérnyomás, cukorbetegség, véralvadási zavarok, érfal betegségei, szív morfológiai elváltozásai, lipidanyagcsere zavarok és még sok más állapot behatással lehet a stroke kialakulásában. A stroke-on átesett betegek 80%-nál kimutatható volt a magas vérnyomás így mondhatjuk, hogy a stroke kialakulásának a magas vérnyomás a legmeghatározóbb rizikókátokra.

Eredet szerint két fajta stroke-ot különböztetünk meg. Az elzáródással járó azaz (Ischaemiás) és a vérzéses (Haemorragias) stroke-ot.

Az esetek 85%-a az ischaemias stroke csoportjába tartozik. Ebben az esetben nem áll fenn vérzés. Az agyi régiót ellátó artéria elzáródásából következik be a stroke-os állapot. Az ischaemias stroke-on belül három alcsoport határozható meg. Territoriális infarktusok, az elzáródás az agy nagyereinek elzáródása következtében jön létre. Lacunaris infarktusok az agyállomány kisereit érintő elzáródás. Gyakran tünetmentesen zajlik és főleg időseknél figyelhető meg. Harmadik csoport a határzóna infarktusok. Amelyek az agyállomány parieto-occipitális területén lokalizálódnak.

A haemorrhagias vagy vérzéses stroke leggyakrabban a 40-70 éves korosztályt érinti. A vérzéses stroke igen magas halálozási rátával rendelkezik. Károsodást túlélő betegek rehabilitációja is hosszadalmasabb és gyakran tartós ápolásra szorulnak.

Stroke-on átesett betegek rehabilitációja minden esetben a fogyatékosság csökkentésére és a mindennapi élethez való visszatérésre irányul. Fizikai, pszichikai és társadalmi függetlenség kialakítása az elsődleges feladat. A kezelések és a tréningek fő célja is a páciens normális életvitelhez való visszatérésnek a segítését kell, szolgálja. A Központi idegrendszert ért károsodást követően az agy három alapvető módon jut el a gyógyuláshoz: adaptáción neuroplaszticitáson és a regeneráción keresztül. Az elmúlt években a rehabilitáció területén is megjelentek a robotterápiás eszközök. Az innovatív terápiás lehetőségek segítenek a páciensek fejlődésében és az elvesztett funkciók visszanyerésében. A robotika olyan hasznos tulajdonságokkal bővítette a rehabilitációs programot, amelyre eddig nem volt lehetőség, így hozzájárulva a rehabilitáció gyorsabb és pontosabb kimeneteléhez.

A következő cikkekből bővebb ismeretet kaphatnak a robotasszisztált terápia alkalmazásáról stroke-on átesett páciensek körében.

 

 

---

A cerebrál parézis a mozgás és a testtartás maradandó zavara, amelyet az éretlen agy nem progresszív patológiai állapota idéz elő.  Mivel nem progresszív rendellenesség, az agy károsodása se nem javul, se nem romlik, de a tünetek idővel súlyosabbá válhatnak a szubdurális károsodás miatt.

A CP megjelölést ernyőfogalomként használják a nem progresszív, de gyakran változó motoros szindrómákra, melyek a fejlődés korai szakaszában bekövetkezett laesió következményei.

A központi idegrendszeri sérülés egy olyan kifejezés, mely agyi sérülésre utal. Már a terhesség ideje alatti fejlődésnél, születés során, vagy gyermekkorban alakulhat ki.

Etiológia- Rizikótényezők

Az agyi bénulás az agy károsodásának következménye, általában az agy motoros területein okoz maradandó sérüléseket. Ezen károsodások többféle módon keletkezhetnek.

• Prenatális okok:

Legtöbb esetben a terhesség alatt megjelenő problémákra vezethető vissza, gyakran valamilyen betegség okozza (anyai betegségek, anyai mérgezés, anyai szívmegállás, shock, trauma, szülési komplikáció).

• Születési trauma:

Akkor fordulhat elő, ha a gyermeknél anoxiát ,vagy fulladást tapasztalunk születés közben .Fej trauma is okozhatja.

• Megszerzett cerebrális bénulás:

Ez a típusú bénulás korai csecsemőkorban jelentkezik. Az okok között szerepel súlyos légzés zavar, szívmegállás, vérnyomásesés, shock, fej trauma, meningitis vagy encephalitis, érrendszeri problémák, agyvérzés, agyidaganat is.

 

Mik a tünetei?

Az agyi bénulás tünetei és jelei a sérülés helyétől és mértékétőlfüggően változnak.

Az idegrendszeri dysfunkció jellege lehet spasztikus, hypertóniás, dystoniás, athetotikus, ataxiás,vagy vegyes is.

CP klinikai tünet együttesei:

• Hemiplégia: Féloldali spasztikus bénulás Leggyakrabban veleszületett, egyértelmű jele a nagyon kirán megjelenő kézpreferencia. Késik és alterált az egyensúlyt és a két felső végtag használatát igénylő tevékenység. Megjelenik a Wernicke-mann tartás. Gyakori tünet a testséma zavar, beszédfejlődés késése, magatartás zavar, epilepsia.
• Diplégia: Alsó végtagi érintettség, változó gyakoriságban felsővégtagi, elsősorban manipulációt érintő dysfunkció. Kevés az alsó végtagi spontán mozgás, a csecsemő hipotóniás. Ezt folyamatosan felváltja a dystoniás állapot és az alsó végtagi merevség. Társulhat tünetként még az epilepszia, vizuális érdektelenség, frusztráció is.
• Tetraplégia: Legsúlyosabb formája a CP-nek. Négyvégtagi bénulás, felsővégtagi érintettség predominanciája, mentális deficit, gyakori microcephalus, epilepszia is. Infantilis mozgási és szellemi állapot gyakran maradandó. Táplálkozási zavarok és a szociális fejleszthetőség hiánya is gyakran előfordul.
• Athetosis: A végtagok distalis részén rendszerint megjelenő céltalan mozgások jellemzik. Ezek lassú lefolyásúak, ritmustalanok, mozgásindítására hevesebbé válnak. Gyakran jár hypotóniával, alternáló túnussal, grimaszokkal.
• Ataxia: Csecsemőkorban jellemző tünet a mozgásszegénység, hypotónia, megkésett fejlődés + hónapos kor után megjelenik a tónusfokozódás és fokozott reflexek észlelhetőek. Tárgyak elérésekor megjelenik az intenciós tremor.

 

A CP kezelhetősége

Az érintett gyermek állapota nagymértékben javulhat, ha széleskörű gondozásban részesül megfelelő szakmeberek által. Fontos, hogy időben felismerjük a problémát, és azonnal szakember segítségét kérjük.

A rehabilitáció szükségessége a fogyatékossággal/korlátozottsággal élő emberek számára elengedhetetlen. Itt illeszkedik a kezelésbe a legújabb technológia révén elérhetővé vált, robotok által asszisztált terápiák során nyújtott fejlődési lehetőség. Fontos kiemelni, hogy a korai hagyományos fejlesztő módszerek fontos szerepet töltenek be, segítenek elkerülni azon kizáró tényezők kialakulását, melyek gátolnák a robotikus terápia megkezdését. Erről bővebben, illetve a robotikus CP rehabilitáció részletes alkalmazásába, lehetőségeibe következő cikkünkben adunk betekintést.

Traumás agysérülés (TAS) a fej hirtelen ütődése, megütése által keletkezik, leggyakoribb okai autó- és motorbalesetek, sportérülések, zuhanások, esések.

A traumás agysérülés rohamok, különféle rendellenességek, krónikus fogyatékosság és elhalálozások egyik fő oka az egész világon. Az Európai Unióban ezek az agysérülések évente egymillió kórházi ellátást igényelnek, és óriási társadalmi, gazdasági és egészségügyi terhet jelentenek.

A legtöbb sérülés a 15–24 éves korosztályban fordul elő, ezek nagy része közúti balesethez kapcsolódik, de az 5 évnél fiatalabb és a 75 évesnél idősebb személyek esetében is nagyobb kockázattal kell számolni, ezeknél a korosztályoknál az esések gyakoriak. Számos tanulmány alátámasztja azt az elképzelést, hogy a férfiak sokkal nagyobb valószínűséggel szenvednek el TAS-t, mint nők.

A traumás agysérülések olyan fontos neurológiai funkciókban is zavart okozhatnak, mint a szervezet önszabályzási mechanizmusai, illetve a szociális viselkedés szabályzása; növeli emellett a viselkedési rendellenességek, a pszichiátriai morbiditás, valamint a hangulat, az észlelés, az emlékezet, a figyelem és a végrehajtó funkciók romlásának kockázatát. Ezek a TAS okozta funkcionális zavarok különféle rehabilitációs módszerekkel javíthatók.

Ezeknek a sérüléseknek mind rövid, mind hosszú távú hatása van az egészségre, ezt a TAS súlyossága befolyásolja. A sérülés mértéke nagyon széles skálán mozog, kezdve az agyrázkódástól, amely esetben az életmód csupán minimális mértékben változik meg, egészen a súlyos fizikai, érzelmi és pszichoszociális változásokig és / vagy tartós vegetatív állapotig, amelyek esetében a napi tevékenységek nagymértékben megváltoznak. A sérülések súlyossági kategóriái:

– Enyhe: a személy éber, szemei nyitva. A tünetek között szerepelhet zavartság, memóriavesztés, fejfájás, rövid eszméletvesztés.

– Mérsékelt: a személy levert, ingerre kinyitja szemeit. Eszméletvesztés 20 perctől 6 óráig. Vérzés, vagy az agy duzzanata álmosságot okozhat, de ébren tartható, ingerelhető állapotban van.

– Súlyos: a személy eszméletlen; a szemek ingerre sem reagálnak. Több mint 6 órán át tartó eszméletvesztés.

 

Rehabilitáció

Az esetszámok, illetve a sérülés következményei megkívánják a lehető legjobb, a páciens funkcionális fejlődését leginkább támogató beavatkozásokat, terápiákat. Szerencsére napjainkra- hála a technológiai fejlődésnek is- a rehabilitációs lehetőségek tárháza bővül, azonban további vizsgálatokra, kutatásokra van szükség ilyen sérülés utáni pácienseknél.

A TAS rehabilitáció a neurorehabilitáció egy specifikus része, és egyre inkább előtérbe kerül, hogy bármilyen mértékű sérülés esetén a legfontosabb a kezelések mihamarabbi elkezdése. Az agyi sérültek családjain nyugszik- különösen a súlyosan sérült fiatalok, és a vegetatív állapotban lévők esetében- a hosszú távú gondozás társadalmi és pénzügyi terheinek legnagyobb része.

A rehabilitáció folyamán változatos kezelési stratégiákat alkalmazhatunk, mely stratégiák feladata elsősorban azon tünetek kezelése, amelyek funkcionális korlátot jelentenek a közösségbe való visszatérésben és a függetlenség kialakításában.

Súlyos TAS esetén a rehabilitáció egész életen át tarthat. A rehabilitáció akut fázisában a kómából való ébredésre és a gyógyulás előmenetelére összpontosítunk. A fizioterápiás módszerek és különböző gyakorlatok, valamint a gyógyszeres kezelések a hosszú távú motoros és kognitív fejlődést célozzák meg és segítik elő. Kiemelkedően fontos a kontraktúrák megelőzése, hogy a mozgások, mozgássorok minél kevésbé legyenek korlátozva.

Enyhe TAS esetén a legtöbb beteg gyorsan felépül, de elengedhetetlen a többszöri vizsgálat, mivel a másodlagos sérülések következményei súlyosabbak lehetnek. Ezenkívül a rehabilitáció a meghúzódó tüneteket célozza meg, beleértve az alvászavart, a teljes térbeli hiányokat, a fejfájást és a kognitív rendellenességeket.

A technológia (robot)- asszisztált terápiák nagyon jó eredményeket mutatnak a rehabilitáció folyamán a traumás agysérültek esetében. Ezek az eszközök -kombinálva a hagyományos gyógytornával, konduktív foglalkozásokkal- nagymértékben elősegítik a páciens fejlődését, lehetővé teszik a mozgások, mozgásminták magas ismétlésszámban való végzését, méghozzá a lehető legprecízebben.

Ahogy az agysérültek populációjával kapcsolatos kutatások fejlődnek, a betegség lefolyásában hasonlóságokat találhatunk, amely megfigyelések elősegíthetik a terápiás beavatkozások precizitását, hogy még pontosabban tudjunk meghatározni és elérni célokat a kezelésben.

Az agysérülés olyan közegészségügyi probléma, amely folyamatos epidemiológiai tanulmányokat és komoly erőforrást igényel a sérülések következményeinek vizsgálatához, valamint korszerű orvosi lehetőségek és terápiák kereséséhez, kifejlesztéséhez.